Nyelvtanulásról, gyereknevelésről, táplálkozásról, történelemről, jelenről és jövőről...

Hajnal Anett

Miért sír a gyerek az oviban?

2015. szeptember 08. - Hajnal Anett

Ha elképzelem, hogy három éves vagyok, és életemben először óvodába visznek (és ott is hagynak), át tudom érezni a kicsik félelmeit. Miért? Azért, mert

1. anyu nincs ott!

2. se apu, se nagyi, se senki ismerős...

3. egy csomó idegen gyerek van, akik mind ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, mint én.

4. van a gyerekek között legalább egy, aki különösen csúnyán viselkedik: kiveszi a játékot mások kezéből, hozzájuk vágja a fakockát, lökdös, vagy netalán még harap is.

Mindez nem hangzik túl jól, ugye? És akkor még nem is említettük a közétkeztetés nyújtotta meglepetéseket... :)

Vekerdy Tamás többször, több helyen (például ITT) nyilatkozta és megírta már, hogy a legtöbb háromévesnek nincs szüksége az óvodára. Az óvodát azért találták ki, hogy az anyukák dolgozni mehessenek, amit Vekerdy is rendben lévőnek talál. Menjen az anyuka dolgozni, ha dolgoznia kell, vagy dolgozni szeretne. A sírást pedig ki lehet bírni - mondja. 

Azért hívtam segítségül Vekerdy szavait, mert én nem vagyok gyerekpszichológus. De a tapasztalataim anyukaként ugyanazt mondatják velem, amit ő állít: ha eldöntöttük, hogy óvodába adjuk a gyerekünket, nem tántorodhatunk el az első időkben tapasztalt sírás miatt. Lehet, hogy pillanatnyilag nem érzi magát a gyerekünk, de talán tényleg csak pillanatokról van szó, ahogy az óvónő állítja, és amint kitesszük a lábunkat a csoportszobából, megnyugszik a kicsi.  Vannak gyerekekek, akiknak sokkal rosszabb sors jutott...

Nem kell mást tennünk, mint kivárni azt a két-három napot vagy egy-két hetet, amíg a gyerekünk megszokja az új helyzetet. Aggódni csak akkor kezdjünk, ha később is kézzel-lábbal ellenkezik az ovi ellen. Az első időkben még korai kétségbe esni: legyünk büszkék rá, hogy már ilyen nagy, komoly óvodássá cseperedett a szemünk fénye. 

A türelem gyakorlásának képessége pedig, higgyük el, jól jön még, ha a gyerekünk iskolába megy, kamaszodni kezd stb stb. Ha most sikerül kibírnunk a sírós időszakot, azzal saját magunkat is eddzük a későbbiekre! :)

(Ez az írás nem jelent meg sehol korábban, azért írtam, mert ma reggel megállított egy ismerős anyuka az óvodában, és megkért, hogy blogoljak már erről, ez sokakat érdekel... Köszi, Zsófi! :)

Szeretnél rendszeres értesülni a blogon megjelenő cikkekről? Jelezz egy lájkkal a BLOG FACEBOOK OLDALÁN, vagy küldj egy emailt az anettskindergarten kukac gmail.com címre és írd a tárgy rovatba: FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE! 

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnal-anett.blog.hu/api/trackback/id/tr247769394

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nézegessünk síró kínai kisgyerekeket! 2015.09.09. 11:09:58

Legtöbb helyen Kínában ma kezdődött el a tanítás, és ma nyitottak az óvodák is. Chogqingban, Délnyugat Kína egyik városában készült felvételek szerint az első óvodai nap sokakat kiborított. Néhány gyermek és szülő ma reggel megtapasztalhatta az első ig...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jim Raynor 2015.09.09. 14:11:41

"ha eldöntöttük, hogy óvodába adjuk a gyerekünket"

ja, főleg, hogy már kötelező....