Nyelvtanulásról, gyereknevelésről, táplálkozásról, történelemről, jelenről és jövőről...

Hajnal Anett

Karl Lagerfeld aranyköpései

2019. február 24. - Hajnal Anett

Sikeres volt, híres és excentrikus. Igen, egy macskával élt együtt. Igen, már jó ideje mindig napszemüveget és kesztyűt viselt és jelmezszerű ruhát hordott. Jellegzetes hanghordozással beszélt, ezzel is jelezve, hogy nem csupán egy közülünk. Nem is volt az.

"I'm very much down to earth. Just not this earth." - mondta. Saját bevallása szerint hatévesen már angolul és franciául is beszélt a németen kívül a tehetős szülei által biztosított nevelésnek köszönhetően. Nem volt sanyarú gyerekkora, de minél előbb felnőtt akart lenni, nem szeretett a többi gyerekkel játszani. Inkább rajzolt és olvasott egész nap.

Húsz éves korában anyjával költözött Párizsba, és hamar a divatvilág forgatagában találta magát.

Itt élte le az életét, és a bámulatos karriert futott be. Gyönyörű ruhákat tervezett, mindig, idős korában is képes volt a megújulásra, és üzleti ügyekben sem lehetett teljesen analfabéta, hiszen az ötszáz leggazdagabb német között tartották számon.

"Többre is vihetted volna, csak hát hiányzott belőled az ambíció, úgyhogy végülis nem is olyan rossz, amit elértél." - mondta az anyja. Ez megmagyarázza, kitől örökölte Karl csípős nyelvét, amelynek slágfertig kiszólásait köszönhetjük.

Bár fiatalon elhagyta Németországot, szívesen adott interjút német nyelven is, és szinte bármilyen intim vagy idióta kérdésre is válaszolt.

Nem volt titok, hogy élete nagy szerelmét annak 1989-ben bekövetkezett haláláig ápolta, és többé nem élt együtt senkivel. Életfilozófiája az volt, hogy ne aludjunk együtt azzal, akit szeretünk, mert az oda vezethet, hogy csalódunk szerelmünkben illetve ő csalódik bennünk.

Ezen a ponton minden amatőr pszichológus számára gyanússá válhat, hogy a mama csípős nyelve nagyobb károkat okozott Karl lelkében. De amilyen kiszámíthatatlan az élet, úgy tűnik, hogy Lagerfeld ennek a taktikának köszönhette, hogy nem kapta el a HIV fertőzést AIDS-ben elhunyt élettársától.

Különben is, egy állattal könnyebb együtt élni, mint egy emberrel - ismeri el Lagerfeld a beszélgetésben, amelynek során kétpercenként belekortyol a gondosan odakészített cola light italába és nem hajlandó leülni, mert úgy nem jönnek olyan jól a gondolatai, mint állva.

Itt irigyelhetjük Lagerfeldet. Aki megteheti, hogy pontosan úgy él, ahogy szeretne. Fütyül az elvárásokra, a normákra. Azt teszi, ami jó neki. Nincs kedve vastag szemüvegben mutatkozni, ezért dioptriás napszemüveg mögé rejti a szemeit, így legalább nem látszanak a szarkalábak sem. A fogyókúrától ráncos és túl vékony a nyaka, ezért csakis magas galléros ingben hajlandó mutatkozni a nyilvánosság előtt. A kesztyű talán a kéz májfoltos bőrét hivatott eltakarni. Nem hóbortról van szó, mindennek ésszerű magyarázata van. Minden egy célt szolgál.

Egy másik tévécsatorna 15 évvel ezelőtt többrészes dokumentumfilmet készített a Chanel házban Lagerfeld vezetésével folyó munkáról. A filmben a divattervező (a németeknek "Kaiser Karl", a munkatársai számára "Monsieur Karl") elmúlt 70 éves, és ékes példáját szolgáltatja a ma harmincas-negyvenes generációnak arról, hogy igenis lehet ebben az életkorban dolgozni. (Érdekes és szinte szürreális szereplő egy 75 éves asszony, aki saját parasztgazdaságát irányítja szintén igen aktívan. Mellékesen a Chanel ház ruháihoz készíti a bortnikat 1947 óta. Már, ha az időjárási viszonyok engedik. Mert a szalma behordása sürgősebb, ha eső ígérkezik.)

Lagerfeld tényleg nem volt szégyellős, ha interjút kértek tőle. Az internetet bogarászva olvashatunk arról, hogy miután középkorúként jó pár kilót felszedett, és nem fért bele a megcélzott öltönyökbe, drasztikus életmódváltásba kezdett. Innentől kezdve csak halat, zöldséget és gyümölcsöt evett. A cola light valamiért szintén belefért az új diétába. Hogy az orvos bólíntott-e rá, vagy Lagerfeld saját meggyőződése volt, nem tudni. Orvoshoz egyébként nem szívesen járt, telefonon értekezett velük, illetve évente kétszert vért vetetett, hogy annak eredményeiből állapítsák meg, ha valami esetleg nincs rendben. 

Mindig fiatalokkal vette körül magát, a vele egykorúak idővel untatták. "Minek sorolják nekem a nyavalyáikat? Nem vagyok a háziorvosuk!"- mondta.

Nyolcvanöt évesen halt meg hasnyálmirigyrákban, miután előző nap beszállították a kórházba. Csupán egy hónappal korábban történt, hogy nem jelent meg a bemutatóján, ekkor kezdődtek meg a spekulációk arról, mi lesz a divatházzal, ha Lagerfeld esetleg  nem folytatja a munkát.

Nem túlzás azt állítani, hogy amíg élt, dolgozott. Ez volt az élete.

Két híres mondása jelzi a munkához való viszonyát: "Nem ismerem a stresszt. Csak a strasszt." - irigylésre méltó, ugye? Ahogy ez is: "A szalag mellett állni, az munka. Amit én csinálok, az a szabadidő eltöltése egy munkahelyen." Úgy tűnik, közelről ismerte a flow fogalmát, amit oly sokan szeretnének elérni.

Karl Lagerfeldnek nemcsak szép ruhákat köszönhetünk. Ha jobban odafigyelünk, még sok mást is tanulhatunk tőle. Álljon itt még két idézet kommentár nélkül:  "A jövő: az az idő, ami még maradt."

És: "Szerintem jobb, ha valaki forog a sírjában, mintha csak fekszik ott mozdulatlanul."

A bejegyzés trackback címe:

https://hajnal-anett.blog.hu/api/trackback/id/tr6314651691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.