Hajnal Anett

Karl Lagerfeld aranyköpései

Karl Lagerfeld aranyköpései

Sikeres volt, híres és excentrikus. Igen, egy macskával élt együtt. Igen, már jó ideje mindig napszemüveget és kesztyűt viselt és jelmezszerű ruhát hordott. Jellegzetes hanghordozással beszélt, ezzel is jelezve, hogy nem csupán egy közülünk. Nem is volt az.

"I'm very much down to earth. Just not this earth." - mondta. Saját bevallása szerint hatévesen már angolul és franciául is beszélt a németen kívül a tehetős szülei által biztosított nevelésnek köszönhetően. Nem volt sanyarú gyerekkora, de minél előbb felnőtt akart lenni, nem szeretett a többi gyerekkel játszani. Inkább rajzolt és olvasott egész nap.

Húsz éves korában anyjával költözött Párizsba, és hamar a divatvilág forgatagában találta magát.

Itt élte le az életét, és a bámulatos karriert futott be. Gyönyörű ruhákat tervezett, mindig, idős korában is képes volt a megújulásra, és üzleti ügyekben sem lehetett teljesen analfabéta, hiszen az ötszáz leggazdagabb német között tartották számon.

"Többre is vihetted volna, csak hát hiányzott belőled az ambíció, úgyhogy végülis nem is olyan rossz, amit elértél." - mondta az anyja. Ez megmagyarázza, kitől örökölte Karl csípős nyelvét, amelynek slágfertig kiszólásait köszönhetjük.

Bár fiatalon elhagyta Németországot, szívesen adott interjút német nyelven is, és szinte bármilyen intim vagy idióta kérdésre is válaszolt.

Nem volt titok, hogy élete nagy szerelmét annak 1989-ben bekövetkezett haláláig ápolta, és többé nem élt együtt senkivel. Életfilozófiája az volt, hogy ne aludjunk együtt azzal, akit szeretünk, mert az oda vezethet, hogy csalódunk szerelmünkben illetve ő csalódik bennünk.

Ezen a ponton minden amatőr pszichológus számára gyanússá válhat, hogy a mama csípős nyelve nagyobb károkat okozott Karl lelkében. De amilyen kiszámíthatatlan az élet, úgy tűnik, hogy Lagerfeld ennek a taktikának köszönhette, hogy nem kapta el a HIV fertőzést AIDS-ben elhunyt élettársától.

Különben is, egy állattal könnyebb együtt élni, mint egy emberrel - ismeri el Lagerfeld a beszélgetésben, amelynek során kétpercenként belekortyol a gondosan odakészített cola light italába és nem hajlandó leülni, mert úgy nem jönnek olyan jól a gondolatai, mint állva.

Itt irigyelhetjük Lagerfeldet. Aki megteheti, hogy pontosan úgy él, ahogy szeretne. Fütyül az elvárásokra, a normákra. Azt teszi, ami jó neki. Nincs kedve vastag szemüvegben mutatkozni, ezért dioptriás napszemüveg mögé rejti a szemeit, így legalább nem látszanak a szarkalábak sem. A fogyókúrától ráncos és túl vékony a nyaka, ezért csakis magas galléros ingben hajlandó mutatkozni a nyilvánosság előtt. A kesztyű talán a kéz májfoltos bőrét hivatott eltakarni. Nem hóbortról van szó, mindennek ésszerű magyarázata van. Minden egy célt szolgál.

Egy másik tévécsatorna 15 évvel ezelőtt többrészes dokumentumfilmet készített a Chanel házban Lagerfeld vezetésével folyó munkáról. A filmben a divattervező (a németeknek "Kaiser Karl", a munkatársai számára "Monsieur Karl") elmúlt 70 éves, és ékes példáját szolgáltatja a ma harmincas-negyvenes generációnak arról, hogy igenis lehet ebben az életkorban dolgozni. (Érdekes és szinte szürreális szereplő egy 75 éves asszony, aki saját parasztgazdaságát irányítja szintén igen aktívan. Mellékesen a Chanel ház ruháihoz készíti a bortnikat 1947 óta. Már, ha az időjárási viszonyok engedik. Mert a szalma behordása sürgősebb, ha eső ígérkezik.)

Lagerfeld tényleg nem volt szégyellős, ha interjút kértek tőle. Az internetet bogarászva olvashatunk arról, hogy miután középkorúként jó pár kilót felszedett, és nem fért bele a megcélzott öltönyökbe, drasztikus életmódváltásba kezdett. Innentől kezdve csak halat, zöldséget és gyümölcsöt evett. A cola light valamiért szintén belefért az új diétába. Hogy az orvos bólíntott-e rá, vagy Lagerfeld saját meggyőződése volt, nem tudni. Orvoshoz egyébként nem szívesen járt, telefonon értekezett velük, illetve évente kétszert vért vetetett, hogy annak eredményeiből állapítsák meg, ha valami esetleg nincs rendben. 

Mindig fiatalokkal vette körül magát, a vele egykorúak idővel untatták. "Minek sorolják nekem a nyavalyáikat? Nem vagyok a háziorvosuk!"- mondta.

Nyolcvanöt évesen halt meg hasnyálmirigyrákban, miután előző nap beszállították a kórházba. Csupán egy hónappal korábban történt, hogy nem jelent meg a bemutatóján, ekkor kezdődtek meg a spekulációk arról, mi lesz a divatházzal, ha Lagerfeld esetleg  nem folytatja a munkát.

Nem túlzás azt állítani, hogy amíg élt, dolgozott. Ez volt az élete.

Két híres mondása jelzi a munkához való viszonyát: "Nem ismerem a stresszt. Csak a strasszt." - irigylésre méltó, ugye? Ahogy ez is: "A szalag mellett állni, az munka. Amit én csinálok, az a szabadidő eltöltése egy munkahelyen." Úgy tűnik, közelről ismerte a flow fogalmát, amit oly sokan szeretnének elérni.

Karl Lagerfeldnek nemcsak szép ruhákat köszönhetünk. Ha jobban odafigyelünk, még sok mást is tanulhatunk tőle. Álljon itt még két idézet kommentár nélkül:  "A jövő: az az idő, ami még maradt."

És: "Szerintem jobb, ha valaki forog a sírjában, mintha csak fekszik ott mozdulatlanul."

Karl Lagerfeld aranyköpései Tovább
Előadások és cikkek német nemzetiségi avagy  "sváb" családkutatás témában

Előadások és cikkek német nemzetiségi avagy "sváb" családkutatás témában

 

dedszulokeskuvoimosolygoskozeli.jpgÓbudai Platán Könyvtár Ezüsthegyi Könyvtára, Budapest, 2018.02.08.

"Elfelejtett őseink: Lebhardt, Harrer, Gruber" Előadás az Óbudai Platán Könyvtár Ezüsthegyi Könyvárában, Budapest, 2018. február. Cikk az Óbuda.hu oldalon.

"Mit tud a történetírás a családomról?" Előadás a Magyar Családkutató Egyesület konferenciáján, Budapest. A diák megnézhetők az AKuFF oldalán.

"Weingarten, Gastwirtschaft, Kleinladen" Előadás konfererencián, Andrássy Egyetem, Budapest, 2014. december. Beszámoló az AndrássyUni.eu-n

"Der Braunhaxler in Altofen und sein langer Weg zum Ungarntum" Előadás doktorandusz konferencián, Andrássy Egyetem, Budapest, 2014. november. Beszámoló a Zentrum.hu oldalán, ill. német nyelven az AndrássyUni.eu-nál.

"Die Ganz Werke in Budapest um die Wende vom 19. zum 20. Jahrhundert" Előadás történész konferencián, Chemnitz, Németország, 2014. június. Beszámoló a h-net.org oldalán.

"Der Braunhaxler in Altofen und sein langer Weg zum Ungarntum" Cikk az AUB tanulmánykötetében. Az egész szöveg letölthető az Academia.edu oldaláról.

"Ungarndeutsche Heimatliteratur in der Zwischenkriegszeit..." Cikk a "Deutsch ohne Grenzen" c.Csehországban szerkesztett tanulmánykötetben. Az egész cikk olvasható a d-nb.info oldalán.

Előadások és cikkek német nemzetiségi avagy "sváb" családkutatás témában Tovább
MIT VEGYEK FEL - az irodába?!

MIT VEGYEK FEL - az irodába?!

Itt az ősz, a szekrény mélyére kerülnek a nyári ruhák és a vékony felsők, hogy átadják helyüket a vastagabb daraboknak. Ugye, milyen egyszerűnek hangzik? Akkor miért nincs mit felvennem?! 

Nézzük, mit ajánlanak az irodai dolgozóknak idén ősszel a trendi youtube videókban.

Az első filmecskében egyszínű, kifinomult szetteket adnak egy próbababaként funcikáló lányra:

A következő videó azt ígéri, 15 ruhadarabbal felfegyverkezve bátran nekivághatunk a mindennapi munkábajárásnak, nem lesz több hiszti a szekrény előtt.

Három javaslat a letisztult formák kedvelőinek:

Élő próbabás videó kreatívoknak, akik nem szeretnének lemondani a színekről 9 és 5 óra között sem:

Még be sem értünk az irodaházba, mégis tettünk valamit egy szebb világért... :)

MIT VEGYEK FEL - az irodába?! Tovább
Cher 70!

Cher 70!

Cher május 20-án 70 éves, ami hihetetlen és örömteli eseménynek tűnik.

Hihetetlen, különösen azok számára, akiknek Cher nevének hallatára még mindig az "If I Could Turn Back Time" jut eszébe, és örömteli az elmúlt hónapok eseményei után, amikor tinédzserkorunk oly sok tündöklő sztárját veszítettük el nagyrészt gyógyszer és / vagy kábítószerfüggőség miatt (kisebb részt betegség következtében), hogy kezdhetjük úgy érezni, kezd idegenné válni a világ, tele pelyhes állú focistákkal és 00-ás méretű modellekkel, akiknek képtelenek vagyunk megjegyezni a nevét... Jó lenne néha visszatekerni az időt?... :)

A klip annak idején az énekesnő pucér feneke miatt vált híressé (Cher itt 43 éves, ha jól számolom) A koncertfelvételen nemcsak akkori férje gitározik, hanem tizenegynéhány éves közös fiúk is.

Cher 70 éves, és nem tervezi a visszavonulást.

Tizenéves kora óta dolgozik a szórakoztatóiparban, a Sonny és Cher korszakról játékfilm is készült.

Ebből kiderül, Sonny hogy látta a kapcsolatukat. Aki Cher további kapcsolataira kíváncsi, az sem marad információ nélkül, a neten található egy hosszú lista Cher partnereiről Tom Cruise-tól Eric Clapton-ig és még tovább...

Talán nem mindenki tudja, de Cher nemcsak énekesnőként tett le valamit az asztalra, filmszínésznőként több díjat is begyűjtött, például egy Oscar-díjat is (mások mellett Meryl Streep is jelölve volt abban az évben, aki, úgy tűnik, nagyon szorított Cher-nek). Meryl Streep és Cher jóban voltak abban az időben - M.S. egy interjúban elmeséli, hogy negyedik gyerekét annak köszönheti, hogy Cher vigyázott egy estét a már meglévő háromra...

Cher-t lehet szeretni a hangjáért, lehet szeretni a filmjeiért, extrém külsejéért - vagy szókimondó stílusáért és humoráért.

Egy lánynak és egy fiúnak adott életet, ma két fiú édesanyja. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a lánya, Chastity nemátalakító műtétet végeztetett, és már férfiként él, akit Chaz-nek szólítanak. (Kommentelők kérem kíméljenek!)

 A lenti videóban beszél arról, milyen volt, amikor a lánya bejelentette, hogy leszbikus. Így utólag visszagondolva "azok voltak a régi szép idők..." - mondja.

 

                                 

A következő műsorban Cher édesanyjával szerepel, aki saját állítása szerint a 87. évében van. (Vagy csak én hallottam annyinak?!). Ha ez igaz, bátran kijelenthetjük, hogy ha Cher anyja géneit örökölte, még jó darabig élvezhetjük a produkcióját.

Egy másik összeállítás szerint Cher erőssége az,  mindig hitt magában. Átélt sikereket és kudarcokat, újabb kudarcokat és újabb sikereket. Volt része rajongásban és elutasításban is. A magánéletében is akadt csalódás, betegség és olyan meglepetések, amelyekre nem volt felkészülve. De itt van még mindig. Lehet, hogy nem mindenben szeretnénk követni a példáját, mégis tanulhatunk tőle...

Cher 70! Tovább
Cher 70!

Cher 70!

Cher május 20-án 70 éves lesz, ami hihetetlen és örömteli eseménynek tűnik.

Hihetetlen, különösen azok számára, akiknek Cher nevének hallatára még mindig az "If I Could Turn Back Time" jut eszébe, és örömteli az elmúlt hónapok eseményei után, amikor tinédzserkorunk oly sok tündöklő sztárját veszítettük el nagyrészt gyógyszer és / vagy kábítószerfüggőség miatt (kisebb részt betegség következtében), hogy kezdhetjük úgy érezni, kezd idegenné válni a világ, tele pelyhes állú focistákkal és 00-ás méretű modellekkel, akiknek képtelenek vagyunk megjegyezni a nevét... Jó lenne néha visszatekerni az időt?... :)

A klip annak idején az énekesnő pucér feneke miatt vált híressé (Cher itt 43 éves, ha jól számolom) A koncertfelvételen nemcsak akkori férje gitározik, hanem tizenegynéhány éves közös fiúk is.

Cher 70 éves, és nem tervezi a visszavonulást.

Tizenéves kora óta dolgozik a szórakoztatóiparban, a Sonny és Cher korszakról játékfilm is készült.

Ebből kiderül, Sonny hogy látta a kapcsolatukat. Aki Cher további kapcsolataira kíváncsi, az sem marad információ nélkül, a neten található egy hosszú lista Cher partnereiről Tom Cruise-tól Eric Clapton-ig és még tovább...

Talán nem mindenki tudja, de Cher nemcsak énekesnőként tett le valamit az asztalra, filmszínésznőként több díjat is begyűjtött, például egy Oscar-díjat is (mások mellett Meryl Streep is jelölve volt abban az évben, aki, úgy tűnik, nagyon szorított Cher-nek). Meryl Streep és Cher jóban voltak abban az időben - M.S. egy interjúban elmeséli, hogy negyedik gyerekét annak köszönheti, hogy Cher vigyázott egy estét a már meglévő háromra...

Cher-t lehet szeretni a hangjáért, lehet szeretni a filmjeiért, extrém külsejéért - vagy szókimondó stílusáért és humoráért.

Egy lánynak és egy fiúnak adott életet, ma két fiú édesanyja. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy a lánya, Chastity nemátalakító műtétet végeztetett, és már férfiként él, akit Chaz-nek szólítanak. (Szeretettel várom a kommenteket...)

 A lenti videóban beszél arról, milyen volt, amikor a lánya bejelentette, hogy leszbikus. Így utólag visszagondolva "azok voltak a régi szép idők..." - mondja.

A következő műsorban Cher édesanyjával szerepel, aki saját állítása szerint a 87. évében van. (Vagy csak én hallottam annyinak?!). Ha ez igaz, bátran kijelenthetjük, hogy ha Cher anyja géneit örökölte, még jó darabig élvezhetjük a produkcióját.

Egy másik összeállítás szerint Cher erőssége az,  mindig hitt magában. Átélt sikereket és kudarcokat, újabb kudarcokat és újabb sikereket. Volt része rajongásban és elutasításban is. A magánéletében is akadt csalódás, betegség és olyan meglepetések, amelyekre nem volt felkészülve. De itt van még mindig. Lehet, hogy nem mindenben szeretnénk követni a példáját, mégis tanulhatunk tőle...

Nemcsak híres emberek élettörténetéből lehet tanulni. A saját elődeink is példaként szolgálhatnak. A cikk szerzője előadást tart "Mire jó a családkutatás?" címmel május 12-én csütörtökön 17 órakor. További infók ITT.

Cher 70! Tovább
A nagycsalád legendája

A nagycsalád legendája

Nehéz ma nőnek lenni. Megbízható munkaerőnek, meghitt otthont teremtő háziasszonynak, odaadó feleségnek és gondoskodó anyának egyszerre. Nagyanyáinknak bezzeg egyszerűbb volt – amikor még együtt élt a Nagycsalád, és a gyerekeket szerető családtagok vették körül a nap minden órájában…

Legalábbis a lányregények szerint. A történészek egész más képet festenek elénk az elmúlt korokról.

A gyermek helye a régi nagycsaládban

A nagycsalád a középkorban a háznépet jelentette, vagyis mindazokat, akik egy fedél alatt éltek, még akkor is, ha vérségi kapcsolatban nem álltak egymással. Ennek a nagycsaládnak a feje a ház ura volt, ő irányította a gazdaságot. Felesége, a gazdaasszony dolga a házon belüli feladatok, a cselédek és saját felnőtt gyermekeinek, illetve azok házastársainak munkájának koordinálása volt. A gazdaságnak el kellett tartania a ház népét, ezért mindennek olajozottan kellett mennie. Ebben a hierarchikus rendszerben annak volt becsülete, aki hasznos tagjává vált a kis közösségnek. „Aki nem dolgozik, ne is egyék” – ma is ismerjük a kemény paraszti bölcsességet, amely nem az egyén, hanem az egész rendszer túlélését tűzi ki céljául, a legnehezebb körülmények között is.

Könnyű elképzelni, hogy abban az időben, amikor az időjárás kegyeitől függött az, hogy lesz-e elég ennivaló tavaszig, amikor tomboltak a járványok és gyakoriak voltak a háborúk, az emberek életének középpontjában nem állhatott a gyerekek nevelése.

Martin Textor, családkutatással és pedagógiával foglalkozó német tudós szerint a parasztcsaládoknál egészen a 20. század kezdetéig másodrangú dolognak számított az anyaság. A gyereket szülő nőknek ugyanúgy el kellett végezniük a munkájukat, mint korábban, a kicsiket a cselédek vagy rokonok látták el, amíg az asszonyok a földeken dolgoztak. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az ebédet főző, általában idősebb nő megtűrte a konyhában maga mellett a csecsemőt, akinek jó esetben adott egy kis kását, hogy ne sírjon annyira. (Csak nagyon keveset szoptatták gyermeküket, hiszen az is akadályozta a munkavégzés effektivitását.) A nagyobb gyerekek besegítettek a gazdaságba, a gyerekszoba, a játékszer természetesen ismeretlen fogalmak voltak.

Ennyire embertelenek lettek volna az őseink? Ennyire nehezek voltak a körülményeik. Amikor csak együttes erővel lehet megnyerni a túlélésért folytatott harcot, egyszerűen nincs helye az egyéni érzelmeknek és érdekeknek. És, ha a világra jött újszülöttek közül több hal meg, mint amennyi életben marad, akkor a szülők saját magukat is védik azzal, ha próbálnak lelkileg távol maradni a kicsiktől.

 

A kiscsalád születése

A 18. század közepén nagy változások álltak be. Csökkent a csecsemőhalandóság és nőtt a várható élettartam, vagyis a megszületett gyermekeknek már merhettek örülni a szülők, akik közül egyre többen élték meg az unokáik születését is. Pukánszky Béla, a neveléstudományt kutató egyetemi tanár szerint a középkorban az volt a jellemző, hogy az anya vagy az apa a házastársa halála után újraházasodott, és a ház népét az együtt élő (mostoha)szülők, nagyszülők, testvérek, féltestvérek közössége adta. A 18.század végére azonban létrejött egy új típusú család: a nukleáris család, vagyis a kiscsalád, amely az apából, az anyából és egy vagy két gyerekből állt.

Ekkor kezdődött az iparosodás kora. A hirtelen megnövekedett számú lakosságot már nem tudta eltartani a föld, ezért a falusiak tömegei vették az irányt a városok felé, hogy a manufaktúrákban és az újonnan alakult gyárakban keressék a megélhetésüket.

A munkáscsaládokban nemcsak a férfiak, a nők is legalább napi 12 órát gürcöltek, a gyerekeket néhány évvel idősebb testvéreik vagy mások gondozták, hogy aztán 7-8 éves koruktól ők is az üzemben vagy a bányában dolgozzanak meg a betevőért.

Nem véletlen, hogy a 19. század elején jöttek létre a szociális foglalkozások. Miután elvált a munkahely és a privátszféra (a műhely, a bolt már nem a ház földszintjén volt, a felnőttek minden nap elmentek otthonról dolgozni), a nukleáris család segítségre szorult. A gyerekeket ekkor már óvónők gondozták, de létrejöttek a gyermekjóléti hivatalok elődei is, mert szükség volt a szülők ellenőrzésére és sok esetben a beavatkozásra is.

Kevesebb gyermek született, de már volt remény arra, hogy közülük sokan megérik a felnőttkort, így a jobb körülmények között élő szülők érdeklődése utódaik felé fordult. Az anyák azonban most sem hallgathatnak az ösztöneikre: a kor szelleme szerint a tudomány hivatott megmondani, mi a helyes a gyermeknevelésben.

Ekkor jöttek létre az első óvodák, legelőször Nagy-Britanniában, Robert Owen textilgyárában, a munkásnők 2 és 6 év közötti gyermekei számára. Itt és később az Európa-szerte megjelenő hasonló intézményekben a szabadban végzett tevékenységekkel, játékkal, táncolással és énekkel igyekeznek megfelelő körülményeket nyújtani az alsó néprétegek egészségtelen lakásokban élő porontyai számára. A nagypolgárság és az arisztokrácia gyermekei szerencsésebbek: velük dajkák és házitanítók foglalkoznak, nincs szükségük rá, hogy intézményekbe gyűjtve menekítsék ki őket sivár életkörülményeik közül. Édesanyjukat azonban ők sem láthatják annyit, mint a mai kisbabák. Dr. Kéri Katalin neveléstudománnyal és neveléstörténettel foglalkozó történész szerint a szoptatást egészen a 19. század végéig dadák vagy dajkák végezték, akiket házhoz fogadtak, vagy a gyereket adták hozzájuk vidékre. A jómódú nők körében nem volt sikk a csecsemővel való foglalatosság, és nem is igen lehetett volna összeegyezetni a társadalmi kötelezettségekkel. A szegényebbek pedig nem engedhették meg maguknak a kiesést a munkából.

Nagyanyáink szemüvegén át

A 20. században sem volt mindig rózsás az élet. Nagyanyáink családalapítása éppen egybeesett a második világháborúval, elhurcolásokkal, kitelepítéssekkel, államosításokkal és kisöprésekkel. Az ötvenes években romjaiból kellett újjáépíteni az országot – nem a születésnapi gyerekzsúr megszervezése volt a nők elsőszámú problémája.

Nehéz ma nőnek lenni, megbízható munkaerőnek, meghitt otthont teremtő háziasszonynak, odaadó feleségnek és gondoskodó anyának egyszerre. Nagyanyáink szemüvegén keresztül nézve mégis irigylésre méltó a helyzetünk: mert nekünk megadatik, hogy az összes szerepet betölthessük. Nem kell lemondanunk egyikről sem, és igazából csakis rajtunk áll, melyik szerepből mennyit vállalunk.

(Megjelent a Képmás Magazin 2013/03 számában.)

A nagycsalád legendája Tovább
10 jel, hogy 40 évesen még fiatal vagy

10 jel, hogy 40 évesen még fiatal vagy

Egy héttel ezelőtt felsoroltam,

mi az a 10 jel, amiből rájöttem, hogy nem vagyok már fiatal lány. Sokan magukra ismertek, mások vígasztaltak vagy vitatkoztak - úgy tűnt, mást is foglalkoztat a téma. Gondoljuk át még egyszer, és álljunk pozitívan a dologhoz (ennyi idős korunkra már megtanultuk, hogy ezt kell tenni, ha nem tudunk mást tenni...)!

Íme 10 jel, hogy 40 évesen még fiatal vagy:

1. Nem háborodsz fel, miért tegeztelek le már a címben.

2. Érdekelnek az új divatirányzatok / legújabb elektromos kütyük. De legalábbis egészen képben vagy a témában. Lehet, hogy nem a haveroktól hallasz az újdonságokról, hanem a gyerektől, de ez részletkérdés.

3. Még mindig szeretsz társasjátékozni / legózni / rajzolni / kosarazni / számítógépes játékot játszani. És nyerni szeretnél.

4. Minden nap tanulsz valami újat. Jó, a harmadikos matekfeladatok még mindig okoznak némi fejtörést, dehát most úgyis az élethosszig való tanulás a menő...

5. Még mindig nem tanultál meg kezelni bizonyos helyzeteket és embereket. Van, hogy ugyanolyan szerencsétlennek érzed magad, mint 13 éves korodban, amikor még túl keveset tudtál a világ működéséről.

6. Legalább öt évvel idősebb korodban lettél anya / apa, mint a szüleid. Vagyis legalább öt évvel tovább kell fiatalosnak maradnod, hogy megértsd, miről beszél a gyerek. Ami, tekintve a technikai fejlődés tempóját, egyáltalán nem lesz egyszerű.

7. A kortársaid közül többen mostanában vállaltak babát / költöztek külföldre / kezdtek új szakmába. Ha Te is ezt akarnád, megtehetnéd, senki nem nézne rád furcsán.

8. Élnek a bolygón nálad idősebb színésznők, akik szexszimbólumnak számítanak, és rocksztárok, akik még mindig tudják, mi a dörgés. Monica Bellucci elmúlt ötven, Mick Jagger pedig betöltötte a hetvenet, mégis ők a legjobbak, nem igaz?

9. Álmodozol és terveket kovácsolsz. És ez nem csak holmi szórakozás. Lehet, hogy nemcsak új állást keresel még többször, de pályát is módosítasz majd, ha úgy hozzák a körülmények.

 10. Még legalább 30 éved van a nyugdíjig. De lélekben már készülsz rá, hogy lehet, hogy hetvenen felül is dolgozni fogsz majd. Ha nem fogsz tudni pénzt keresni, abból kell majd élned, amit a következő harminc évben félreteszel. Hogyan is érezhetnéd öregnek magad, amikor még annyi dolgod van?

Bátorításként Mick Jagger egy felvételen 2015-ben, amint épp Taylor Swift koncertjén emeli az est fényét. És nem ciki, pocakos bácsi, kicsit sem.

 

 

10 jel, hogy 40 évesen még fiatal vagy Tovább
10 jel, amiből rájöttem, hogy nem vagyok már fiatal lány

10 jel, amiből rájöttem, hogy nem vagyok már fiatal lány

Az internetet és a magazinokat elárasztják az olyan kijelentések, mint: "Annyi idősek vagyunk, ahánynak érezzük magunkat." vagy "Nem az éveink száma határoz meg bennünket." és "A negyven az új húsz". Én teljesen egyetértek velük. Sajnos azonban néhány jelből arra kell következtetnem, hogy a környezetem nem teljesen. Amíg én ugyanis még mindig ugyanannak érzem magam, aki eddig is voltam (ennek minden előnyével és hátrányával együtt), mások reakcióiból kénytelen vagyok arra következtetni, hogy a pelenkacserével és játszóterezéssel töltött elmúlt mintegy tíz év alatt tényleg eltelt tíz év, és én is tíz évvel öregebb lettem... Szinte hihetetlen, de minden jel erre utal:

1. Eljött az idő, amikor már meg sem lepődök azon, hogy a  boltban jó napottal köszönnek. 

2. Visszajöttek divatba azok a cuccok, amilyeneket tinédzserkoromban hordtam. A motoros bőrdzsekim még mindig ott lóg a szekrényben. Mégsem veszem fel, mert félek, hogy furán néznének rám a szülői értekezleten.

3. Egyszer az oviból kifelé menet a következő kérdést tette fel két fiatal lány: "Nem tetszik tudni, merre van a buszmegálló?" Ez volt az első ilyen eset, annyira megdöbbentem, hogy megkérdeztem, hány évesek. Kiderült, hogy épp akkor érettségiztek. Én 36 voltam, tehát kétszer annyi, mint ők, és beláttam, hogy tényleg fényévekkel idősebb vagyok náluk.

4. Ugyanez pepitában: felpróbálom a menő skinny farmert a plázában, és örömmel konstatálom, hogy legalább öt évet fiatalít. Visszaveszem a saját ruhámat, és kilépek a fülkéből. "Tetszik kérni?" - kérdezi az eladólány.

5. Leülök, hogy belenézzek egy focimeccsbe a vébén. Állítólag nőknek is érdekes lehet, a sok jóképű focista miatt. Én azonban azt látom, hogy csupa tejfelesszájú suhanc szaladgál a pályán. Kit érdekelnek?

6. Miközben a Moszkva (fiatalabbak kedvéért: Széll Kálmán) téri borzalmon próbálom átverekedni magam a két gyerekemmel, megszólít egy fiatal, szimpatikus srác, aki udvariasan megkérdezi, nem tudnék-e adni neki egy tiszta zsebkendőt. Gondolta, egy rendes anyukánál az nyilván mindig van. (Nem volt.)

7. Nem hordok miniszoknyát, mert úgy érzem, nem illik. Beleférek a régi ruháimba, de nem tudom elképzelni, hogy mehettem ki ezekben egykor az utcára, és vajon hogy ültem le a villamoson?

 8. A hollywoodi színésznők közül Julia Roberts az utolsó, akinek tudom a nevét. A mostani filmekben szereplők mind fiatalabbak nálam. A velem egykorú modellek veteránnak számítanak, és leginkább a tehetségkutató műsorok zsűrijében tűnnek fel. A korombeli amerikai színésznők jobbára a jótékonykodásnak szentelik hátralévő éveiket.

9. A facebook és a google "Torna negyven feletti nőknek", "Nyelvtanulás negyven felett", valamint "Fogyókúra negyven felett" reklámokkal kedveskedik.

10. Nagy családi találkozón mutatja be első komoly barátját az unokahúgom. Érdeklődve nyújtom a kezem. "Csókolom" - köszönt a fiatalember.

+1. Négy év múlva annyi idős leszek, mint amennyi az anyósom volt, amikor megismertem.

 

 

 

 

10 jel, amiből rájöttem, hogy nem vagyok már fiatal lány Tovább
Miért sír a gyerek az oviban?

Miért sír a gyerek az oviban?

Ha elképzelem, hogy három éves vagyok, és életemben először óvodába visznek (és ott is hagynak), át tudom érezni a kicsik félelmeit. Miért? Azért, mert

1. anyu nincs ott!

2. se apu, se nagyi, se senki ismerős...

3. egy csomó idegen gyerek van, akik mind ugyanazzal a játékkal akarnak játszani, mint én.

4. van a gyerekek között legalább egy, aki különösen csúnyán viselkedik: kiveszi a játékot mások kezéből, hozzájuk vágja a fakockát, lökdös, vagy netalán még harap is.

Mindez nem hangzik túl jól, ugye? És akkor még nem is említettük a közétkeztetés nyújtotta meglepetéseket... :)

Vekerdy Tamás többször, több helyen (például ITT) nyilatkozta és megírta már, hogy a legtöbb háromévesnek nincs szüksége az óvodára. Az óvodát azért találták ki, hogy az anyukák dolgozni mehessenek, amit Vekerdy is rendben lévőnek talál. Menjen az anyuka dolgozni, ha dolgoznia kell, vagy dolgozni szeretne. A sírást pedig ki lehet bírni - mondja. 

Azért hívtam segítségül Vekerdy szavait, mert én nem vagyok gyerekpszichológus. De a tapasztalataim anyukaként ugyanazt mondatják velem, amit ő állít: ha eldöntöttük, hogy óvodába adjuk a gyerekünket, nem tántorodhatunk el az első időkben tapasztalt sírás miatt. Lehet, hogy pillanatnyilag nem érzi magát a gyerekünk, de talán tényleg csak pillanatokról van szó, ahogy az óvónő állítja, és amint kitesszük a lábunkat a csoportszobából, megnyugszik a kicsi.  Vannak gyerekekek, akiknak sokkal rosszabb sors jutott...

Nem kell mást tennünk, mint kivárni azt a két-három napot vagy egy-két hetet, amíg a gyerekünk megszokja az új helyzetet. Aggódni csak akkor kezdjünk, ha később is kézzel-lábbal ellenkezik az ovi ellen. Az első időkben még korai kétségbe esni: legyünk büszkék rá, hogy már ilyen nagy, komoly óvodássá cseperedett a szemünk fénye. 

A türelem gyakorlásának képessége pedig, higgyük el, jól jön még, ha a gyerekünk iskolába megy, kamaszodni kezd stb stb. Ha most sikerül kibírnunk a sírós időszakot, azzal saját magunkat is eddzük a későbbiekre! :)

(Ez az írás nem jelent meg sehol korábban, azért írtam, mert ma reggel megállított egy ismerős anyuka az óvodában, és megkért, hogy blogoljak már erről, ez sokakat érdekel... Köszi, Zsófi! :)

Szeretnél rendszeres értesülni a blogon megjelenő cikkekről? Jelezz egy lájkkal a BLOG FACEBOOK OLDALÁN, vagy küldj egy emailt az anettskindergarten kukac gmail.com címre és írd a tárgy rovatba: FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE! 

Miért sír a gyerek az oviban? Tovább