A történészek is csak nem olyan régen fedezték fel, hogy az írásos anyagok mellett a fotók, ezen belül a családi képek is felhasználhatóak történeti forrásanyagként. A régi fotográfiákat sajnos nem olyan könnyű értően elolvasni, mint a szövegeket, de ha valakinek van háttértudása és érzéke a részletekhez, nem reménytelen az ügy. Ha nem hagyjuk magunkat elijeszteni a fura öltözékek és a fiatal embereket is mindig öregnek mutató túlméretezett pöndörödő bajusz által, a régi képek kiegészíthetik az iratokban talált információkat.
Az ükapám 1893. szeptemberében házasodott másodszor, miután az első felesége, Harrer Anna - az én ükanyám -néhány hónappal korábban meghalt tüdővészben (a haláláról ITT írtam korábban). Lebhardt Károly ott maradt három kicsi gyerekkel meg az italméréssel.
Tudjuk, hogy akkoriban nem volt ritka vendég a családoknál a Halál, és a mából visszatekintve úgy gondolhatjuk, bölcs őseink el is fogadták azt. Lám, Lebhardt Károly is gyorsan újraházasodott, túl a negyvenen egy huszonhárom éves lányt vett el, aki hamarosan újabb gyermekkel ajándékozta meg, végre fiúval (aztán még két lánnyal is).
Olvastam Lebhardt Károly végrendeletét, amelyet 59 évesen íratott, s amelyben szép szavakkal illeti a második feleségét, a közös munkának tulajdonítva az addigra már megalapozott kispolgári jólétet. Gondolom, hogy Gruber Erzsébet dolgos és okos asszony lehetett, hiszen később a majd húsz évvel idősebb férje halála után egyedül tartotta el a hat Lebhardt-gyereket, taníttatta, kiházasította őket.
A levéltári dokumentumokból megismert tények mind ott motoszkálnak a fejemben, miközben az esküvői fotójukat nézem.
A menyasszony és a vőlegény nemcsak fogja egymás egyik kezét, a fiatal nő a férfi vállára is teszi a másikat. A férfi testtartása számomra furcsán merev. Jelentenek valamit ezek a dolgok? Jelentheti-e mindez azt, hogy a menyasszony támogatta, óvta a vőlegényt? Hogy a nagy korkülönbség ellenére nem a középkorú férfi, hanem a fiatal nő volt az erő a kapcsolatban? És a gyásztól megtört férfi a fiatal, sziklaszilárd tartással rendelkező fiatalasszonynak köszönhette a talpraállásását?
Vagy csak arról van szó, hogy életében először áll fényképező masina előtt, és nem tud mit kezdeni a helyzettel, öregnek érzi magát a modern kacifántos technológiához?
A régi családi képek nézegetése számos kérdést felvet, amelyekre nem mindig kapunk biztos választ. Sokat segít, ha mások véleményét is kikérjük.
A Régi családi fotók facebook csoport vagy más hasonló közösségek olyan emberek gyűjtőhelyei, akiktől sokat lehet tanulni. Nem szégyen segítséget kérni, és nem ritkán nagyon jó tippeket is kaphatunk olyanoktól, akik külső szemlélőként tekintenek féltve őrzött családi képeinkre.
A bejegyzés szerzője élőszóban is szívesen mesél a levéltárakban és családi fiókokban tett kutatásairól.
KÖVETKEZŐ ELŐADÁS:
Copf és pukedli vagy strapa és suvickolás? - GYERMEKKOR A SZÁZADFORDULÓS BUDÁN
Helyszín: Budaörsi Jakob Bleyer Helytörténeti Múzeum
Időpont: 2020. március 27., péntek, 18 óra KÉSŐBBI IDŐPONTRA HALASZTVA!!!