A lányom 11. születésnapjára szerettem volna írni neki egy mesét.

Igyekezvén beleélni magam a korosztály hangulatába, előszedtem a saját gyerekkori naplómat, utána akartam nézni az interneten, mi is történt akkoriban a nagyvilágban... Hát nem kellett sokáig keresgélnem: 1986-ban a csernobili atomreaktor felrobbanása, az történt.

Úgyhogy erről írtam egy kedves történetet a kislányomnak. 

Ő ekkoriban a Thea Stilton és az Idődetektívek könyvsorozatokat falta, néha én is beszálltam az olvasásba esténként. A sok friss olvasmányélmény pedig nyilván hatással volt a fantáziavilágomra...

Így született meg a "Ne egyél salátát!" című sztori. 

A nagy nap óta eltelt néhány év, és mindezidáig  a történet a fiókom a laptomom egy eldugott sarkában pihent.

Most, a koronavírus járványt követő intézkedések miatt eszembe jutott, hogy a gyerekek előtt titkolózó, zavart és ijedt felnőttekről szóló történet talán jól jöhetne most, amikor sok 9-12 éves hasonlóakat tapasztal.

Miattuk tettem elérhetővé az egész sztorit 10 rövid részben egyetlen nap alatt. Lehet, hogy segít feldolgozni a jelenlegi helyzetet néhány szorongó gyereknek - és esetleg néhány szülőnek is. Mert a gyerekek a mesében végül megmentik a világot... Ha nem így lett volna, hogy éltünk volna túl, mi mai negyvenen felüliek egy atomrobbanást?

Az ELSŐ RÉSZ ITT olvasható.

A kép forrása: MysticArtDesign, Pixabay