Érdekel a hennás hajfestés, de azt hallottad, bonyolult, hosszadalmas és még allergiát is okozhat?

Nem Te vagy az első, aki kacérkodik a gondolattal, hogy áttér a természetes hajfestékre, de tart a váltástól. 

borítókép: uminov-v-v, pixabay

Legkésőbb akkor, amikor rózsaszín folt jelenik meg a bőrödön a bolti hajfesték próbájánál, be kell látnod, hogy itt az ideje, hogy megtedd a bátor lépést. Érzed, hogy jó lenne, ha nem terhelnéd a szervezetedet vegyi anyaggal, pláne, ha van más alternatíva is. 

Hogy állj át a hennára?

Szerencsére sokan megosztják a tapasztalataikat különböző fórumokban. Magyarul is olvashatunk szakszerű információkat, például ITT, vagy fórumokat is böngészhetünk, ha mások tapasztalataira vagyunk kíváncsiak. Néhányan videókat is készítettek, ezek nagyon sokat segítenek, ha a sok elmélet alapján nem tudjuk el képzelni, hogy is kell ezt csinálni a gyakorlatban.

A lenti felvételen egy német lány mutatja meg, hogy festi be a lenőtt néhány centis haját. Elmondása szerinte ezt a procedúrát kb. három hetente szokta megismételni, és csak minden harmadik hónapban festi be a teljes haját. Ilyenkor a testvérét szokta megkérni, hogy segítsen.

Aki végignézi a filmecskét, láthatja, hogy a hennás hajfestés egyáltalán nem boszorkányság, nem sokkal bonyolultabb, mint a dobozos hajfesték használata. 

A legfontosabb dolog talán az, hogy elolvassuk a dobozon lévő apróbetűs leírást, és olyan festéket vegyünk, ami tényleg csak növényi összetevőket tartalmaz. Sok olyan termék van ugyanis, amelynek a nevében nagybetűkkel szerepel a henna szó, de az alkotóelemei között elenyésző arányú a mesterséges anyagokhoz képest.

A videón szereplő lány a tiszta hennát ajánlja az ősz szálak befedésére. Miután ezt felvitte és hagyta két órát hatni, egy mogyorószínű terméket használ (ez a henna mellett más, de szintén növényi összetevőket is tartalmaz.) Újabb hatóidő után kész az új hajszín.

Magyarországi tesztalanyunk a videón bemutatott, nálunk is kapható mogyorószínű festéket használta. A haja korábban vegyi festékkel volt befestve, legutoljára, kb. három hónappal korábban feketére.

Tesztalanyunk kockáztatott, és az egyszerű megoldás reményében kihagyta a tiszta henna használatát. A  hajtövekre kétszer egymás után (két óra eltéréssel) a mogyorószínű növényi hajfesték került. A második képen látható az eredmény. Tesztalanyunk nem volt elégedett. A fedés nem volt tökéletes. Igaz, hogy ősz hajszálak nem látszottak, de mintha lett volna némi zöldes beütése a hajtöveknek. Ezért körülbelül tíz nappal később a klasszikus kombináció is kipróbálásra került. Tiszta henna (egy órás hatóidő), majd az előzőleg már használt (a német lány videójában bemutatott) mogyoróbarna festék került a hajtövekre. A második és a harmadik fotón talán nem látható a különbség, de a valóságban érzékelhető volt, és tesztalanyunk végre elégedett. Megtalálta a neki való megoldást, amivel nemcsak a saját szervezetét, de a környezetet is kíméli. Érdekes, hogy a mogyoróbarna henna és a korábban vegyi festékkel feketére festett, de három hónap alatt már némileg megfakult hajszín között sem látható az átmenet.

Magyarországon már több fodrász is vállal hennával való festést. A vegyi festékkel színezett haj után lenőtt hajtő hennával való festése azonban házilag is könnyen megvalósítható. Egy próbát mindenképp megér, mert sokat nyerhetünk vele!

Lesétálok a Széll Kálmán térre. Végre sikerült leszoknom róla, hogy Moszkva térként emlegessem. (Az ötvenhatos busz se jár már erre...)

Bevásárolok a Sparban. Fizetek, nem érzem jól magam, biztos a front... Úgy döntök, hogy busszal megyek haza.

Tegnap lejárt a bérletem, de van nálam több jegy, még a pandémia súlyosabb idejében halmozódtak fel, amikor nem jártam sehova.

A busz ajtaja csukva. Két - ha jól hallom oroszul, vagy ukránul? -  beszélő, jól öltözött nő épp a QR-kódot olvassa be a busz faláról a mobiljával.

Megnyomom a gombot, kinyílik az ajtó.

- Máris itt vannak? - gondolom, és annyira megzavarodok, hogy csak köszönök a buszvezetőnek és megyek határozottan hátra. Nem jut eszembe, hogy hétvégén mutatni kell a bérletet, vagy az első ajtónál kell kezelni a jegyet.

Rám szól. Előveszek egy jegyet és bedugom az automatába. Nem vagyok biztos benne, hogy működik-e a gép. De van számsor a jegyen, mutatom a vezetőnek.

- Nem sípolt, nem kezelt. - mondja.

Tényleg nem hallottam én sem a hangot. Nem szoktam használt jegyet tartani a pénztárcámban, de most elbizonytalanodom. Előveszek még egy jegyet, és lekezelem. Összehasonlítom a két nyomatatott számsort: ugyanaz. Mutatom a sofőrnek. Feleslegesen kidobtam háromszáz forintot az ablakon.

Mindegy, vannak nagyobb problémák is a világban. Én is átéltem már nagyobb tragédiákat.

Hátrébb megyek, leülök.

A busz elindul. A két nő kilenc-tíz év körüli gyerekkel van. Az egyik kisfiún cirill betűvel díszített sapka. A fiú szőke, kerekfejű, kékszemű. A nők egyfolytában a telefonjukat nézik. Az egyik háttal ül nekem, a másik szemben. Nézem a gyönyörű körömlakkját és a vékonytalpú, elegáns cipőjét.

Magunk mögött hagyunk néhány megállót, amikor az egyik nő feláll, és rátekeri az egyik gyerek szájára-orrára a sálát. Aztán a másiknál is elkezdi a műveletet. 

Az előttük ülő utas, egy nő mond nekik valamit. Talán a vezető is? Nem hallom a busz középső részéből.

Aztán a nők és a gyerekek felállnak leszálláshoz készülődnek. Közben is a telefonjukat nézik. Tényleg itt akartak leszállni? Vagy kiutasították őket, amiért a gyerekek nem viseltek maszkot?

Felállok és előremegyek, közbe akarok avatkozni, segíteni. Mire odaérek, már leszállnak.

- Leszállították őket? - kérdezem a sofőr mögött ülő nőt. Hatvanas, jó karban lévő nő.

- Igen. Nem volt rajtuk maszk. - válaszolja.

- Dehát gyerekeknek nem kötelező!

- Bizonyos kor fölött igen. - mondja a nő. Aztán hozzáteszi: - Ukránok voltak, nem magyarok.

Nem ér váratlanul az érvelés. Hogy is ne számítanék erre? Nem aludtam át az elmúlt éveket.

- És akkor dögöljenek meg?! - kérdezem.

A nő azt mondja, történnek ennél csúnyább dolgok is. Ebben egyetértünk. 

A busz üres, talán hátul ül még valaki. Vasárnap délelőtt van, az emberek otthon vannak vagy a templomban...

- A metrón se szoktak a gyerekek maszkot hordani - fordulok a buszvezetőhöz. Megnyomom a gombot, az én megállóm következik.

- De kötelező - azt hiszem, ezt válaszolja erre.

Még jól megmondom neki a véleményemet, mielőtt leszállnék. Hogy bennem sem bízott, azért kezeltem két jegyet. Hogy jobb lenne, ha magába nézne. 

Aztán hazamegyek és elmesélem a gyerekeimnek, mi történik odakint.

Budapest, 2022. február 27.

Jó hír a rengeteg negatívum tengerében: tudósok bizonyították be, amit eddig is sejtettünk.

Kiderült, hogy jó okunk van utálni a gazdagokat!

Lehet, hogy sokan eddig is biztosak voltak benne, hogy nem ok nélkül éreznek ellenszenvet a látványosan jómódú emberek iránt. Ami talán nekik is újdonság lehet, hogy a nyomós érv a tudósok szerint nem az, hogy irritálóak, egoisták és bunkók azok, akik nálunk többet megengedhetnek maguknak.

A német "Zeit" online oldalán a következő címmel jelent meg egy cikk:

"A szupergazdagok sokkal jobban károsítják a klímát, mint az emberiség többsége".

Az Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP) és a Stockholmi Környezeti Intézet (SEI) kutatói szerint 2030-ig a felső tíz százalék a globálisan előirányzott, még elfogadható mennyiségűnek tartott helyett annak  kilencszeresét fogja kibocsátani üvegházhatású gázokból, a leggazdagabb egy százalék pedig a harmincszorosát. Az előrejelzés szerint a világ összes kibocsátásának 16 százalékáért az emberiség egy százaléka lesz a felelős.

A tanulmány egyik társszerzője, Tom Gore szerény javaslata szerint csökkenteni kellene a luxusjachtozások, magánrepülőgépen való repülések és a turisztikai célú űrutazások számát. Ugyanígy nem támogatja azokat, akik  azáltal kívánják vagyonukat még tovább gyarapítani, hogy a fosszilis tüzelőanyag-ipar részvényeibe fektetnek.

Szóval kiderült, hogy nem véletlenül utáljuk a szupergazdagokat. Ők teszik tönkre a világot!

Forrás: "Superreiche schädigen das Klima weit mehr, als der Rest der Menschheit", In: zeit.de, 2021. november 5.

A kép forrása: un-perfekt, pixabay

Tetszett a bejegyzés? Nézz körül a blogon és kövesd a tartalmat a facebookon!

Olvasd el például ezt:

10 jel, hogy 40 évesen még fiatal vagy

Hogyan változik az életünk a klímaváltozás miatt?

A csapból is a klímaváltozás folyik, akartam írni, de szerencsére a csapból (még) tiszta, iható minőségű víz folyik nálunk.

De az igaz, hogy nem telik el nap, hogy ne hallanánk a környezetvédelem szükségességéről. Szakértők számolnak be a már látható nyugtalanító jelekről és  figyelmeztetnek a várható vészes következményekre. Nagyhatalmú politikusok tanácskoznak, megállapodások kötnek, majd elégedetten nyilatkoznak a saját teljesítményükről.

Elhisszük, hogy fogynak a jégtáblák a jegesmedvék alatt északon és egyre kevesebb az ivóvíz a sivatagos délen, de nehéz elképzelni, hogy mindez milyen hatással lehet a mi életünkre itt Közép-Kelet-Európában.

Németországban két, a témával már évek óta foglalkozó újságíró, Nick Reimer és Toralf Staud állított össze egy vastag könyvet "Deutschland 2050" címmel, amelynek témája, ahogy az alcím is jelzi: Hogy változtatja meg az életünket a klímaváltozás. 

A két szerző az alábbi videóban fejti ki a véleményét.

Úgy gondolják, hogy Németországban 2050-ben általában véve melegebb lesz a hőmérséklet, mint manapság, bár hirtelen lehűlések is előfordulnak majd. Vagyis kiszámíthatatlanabb lesz az időjárás, gyakoribb felhőszakadásszerű esővel, amelyek ugyanúgy áradásokhoz vezetnek majd, ahogy az idén nyáron is megtörtént. A szerzők szerint ugyanis lehetetlen elég nagy csatornákat építeni, amely képes lenne elnyelni az ilyen mennyiségű hirtelen csapadékot.

A meleg miatt klimatizálni kell a kórházakat és az idősotthonokat. Többről van szó, mint a kánikula okozta kellemetlenségről. Negyven fok fölött az emberi test nem tud hőt leadni, és ez halálhoz vezet.
Volt már erre példa: 2003-ban Európában 70 ezer ember halt meg a szokatlan hőség miatt, ahogy arról a Spiegel is beszámolt.

A videóban elhangzik az a hihetetlen adat, mely szerint az utóbbi években már több ember hal meg a hőség miatt, mint közlekedési balesetben.

Reimer és Staud kitér arra, hogy a vagyoni helyettől is függ majd, ki hogy éli túl a megváltozott klíma okozta nehézségeket. Aki megteheti, nyilván klímaberendezést szereltet a lakásába, a szegényebbek azonban ezt nem engedhetik meg maguknak - emiatt nő majd a társadalmi egyenlőtlenség, ami politikai feszültségekhez vezethet.

Ha valakinek van elég pénze, elköltözhet más környékre, mert lesznek olyan területek, amelyeket kevésbé érintenek a klímaváltozás következményei. Más helyeken elértéktelenednek az ingatlanok. Árvizveszélyes környéken drágább lesz a biztosítás, vagy nem is lehet majd biztosítást kötni a házakra.

Ha az ember egy kicsit is elgondolkodik, sejti, hogy a jelenleginél többet fizetünk majd az energiáért és az alapvető élelmiszerekért. Drágább lesz az utazás, a nyaralás.

A könyv szerzői a beszélgetésbe igyekeznek némi pozitívumot is becsempészni, és azt mondják, sok mindenre van megoldás, de ezek a megoldások nagyon drágák lesznek. A német újságírók hangot adnak aggodalmunknak, vajon Németország elég erős lesz-e ehhez gazdaságilag? Némi bizakodásra adhat okot, mondják, hogy Észak- és Közép-Európa a világ más részeihez, például Dél-Európához képest kevésbé érintett a klímaváltozás negatív hatásai által. Akár még nyerhet is gazdasági értelemben, ha új termelési ágak indulnak (újra) a régióban. Bár itt felmerül a kérdés, hogy honnan szerzi a nyersanyagot, és kinek tudja majd eladni az árukat.

Az újságírók nem tartják magukat a hollywoodi forgatókönyvekhez, és nincs happy end a beszélgetés végén. Azt mondják, el kell felejtenünk azt az ígéretet, amit minden generáció szeretne örökül hagyni, hogy a gyerekeinknek majd jobb élete lesz, mint nekünk. Ennek vége - mondják. A politika feladata lenne a katasztrófa megelőzése - teszik hozzá.

Egy nemzetközi osztályozási rendszer szerint egyébként Németország a világ összes országa közül a 10. helyen áll a klímaváltozás okozta veszélyeztetettségben illetve a veszélyekre való felkészültségben. A németeknél jobb helyezést a skandináv országok, illetve Ausztria, Svájc, Új-Zéland és Szingapúr ért el. Magyarországot a 46. helyre sorolták. Nálunk rosszabb jövőt jósolnak az európai országok közül Bulgáriának, Albániának, Bosznia-Hercegovinának, Modáviának, Ukrajnának és Horvátországnak. Szebb jövőt várnak Szlovéniában, Szlovákiában és Lengyelországban. Ez a rangsorolás ITT tanulmányozható.

További cikkek:

A magyarok többsége komolyan veszi a klímaváltozást 

Mit keresett Udvaros Dorottya a klímasztrájkon?

Meddig éltek őseink?

Nick Reimer - Toralf Staud: Deutschland 2050 – wie der Klimawandel unser Leben verändern wird, Kiepenheuer & Witsch, 2021

2021. szeptember 24-én klímasztrájkot tartottak a parlamentnél. A felszólalók között volt fiatal környezetvédő, jogi aktivista, biológus és felszólalt Udvaros Dorottya színésznő is. Mit keresett Udvaros Dorottya a klímasztájkon?

(A képen ő látható a színpadon, aki nem hiszi, járjon utána... A kép saját, szerintem a kivilágított parlament rész egész szépre sikeredett...)

Udvaros Dorottya a Greenpeace nagykövete, ami talán sokak számára jól csengő titulus, hiszen a környezetvédelem olyan nemes, mostanában divatos dolog. Lehet venni textiltáskát meg csillogó fém kulacsot. Az már a kellemetlenebb része, ha valaki nem rest kimondani csúnya dolgokat, amelyek esetleg politikai véleményformálásként hatnak. Udvaros Dorottya nem csak fényképeken mosolyog, de részt vesz különféle akciókban is a környezetünk megóvása érdekében, mint ahogy most is tette.

"A klímatudósok szerint 2030-ig maradt időnk cselekedni, ha túl akarjuk élni a 21. századot." - mondta a színpadon, és megígértette a jelenlévőkkel, hogy mindent megteszünk majd, hogy a politikusok észrevegyék, milyen sok választónak fontos ez a kérdés.  Mert a politikusok csak akkor fogják komolyan venni a környezeti válság problémáját, ha látják, hogy mi ezt várjuk el tőlük. 

Akkor van reményünk, hogy megteszik majd, amit meg kell tenni. Amit a szívünk mélyén mindannyian szeretnénk, a gyerekeink érdekében, a saját érdekünkben, vagy azért, mert abban a hitben szeretnénk majd elhagyni a földi létet, hogy hasznos dolgokat is cselekedtünk, nem csak önző módon pusztítottunk.

ITT a Greenpeace facebook oldalán megnézhetőek a felszólalások. Udvaros kb. a 48. perctől beszél.

A klímasztrájk nem kizárólag a magyar politikusok elleni elégedetlenség kinyilvánítása. Sajnos egyelőre az ellenzéki politikusok se lehetnek túl büszkék a (sokszor nem is létező) klímaprogramjukra. Világszerte voltak demonstrációk ugyanezen a napon számos országban. A WWF szerint Németországban például 470 helyszínen 620.000 ember nyilvánította ki, hogy változást vár.

Egy tanulmány szerint a magyarok többsége komolyan veszi a klímaváltozást és tart attól, hogy a saját életminőségét is rombolják annak hatásai. Nem igaz tehát, hogy a környezetvédelem csupán néhány forrófejű ifjú forradalmár passzója lenne.

A kutatás a magyar emberek éghajlatvédelemmel kapcsolatos tudását, beállítódását és cselekvési készségét vizsgálta. 15 kérdést tettek fel az ország különböző településein élő, 1607 magyar állampolgárnak.

Az eredmény szerint a lakosság 89%-a említ valamilyen káros hatást, amitől a saját életét illetően tart. A leggyakrabban (közel az emberek fele) a szélsőséges időjárási jelenségeket említik. Talán nem meglepő, hogy az egészségügyi hatásoktól jobban tartanak az idősebbek és a nyugdíjasok és kevésbé a fiatalok és tanulók. Bocsássuk meg az ifjúságnak, hogy még nem gondolnak arra, egyszer ők is lehetnek majd öregek és betegek.

Érdekes lehet, hogy a megkérdezettek elégedetlenek a politikusok klímavédelmi cselekedeivel és  a nagyvállalatokat tartják felelősnek a klímaváltozás okozásában.  Elismerik ugyanakkor azt is, hogy részben a fogyasztók, vagyis a kisemberek is felelősek. A megkérdezettek közel 75%-a teljesen, vagy eléggé egyetért azzal, hogy neki magának is tennie kell az éghajlatváltozás ellen. 

Az emberek tehát nem hülyék, értik a helyetet. Hisznek a tudósok érvelésének és hajlandóak tenni is a katasztrófa elkerülése érdekében.

Már csak arra van szükség, hogy mindezt a világ politikusai és nagyvállalati vezetői is megértsék. Hahó! Az emberek azt szeretnék, hogy állítsátok meg a szakadék felé száguldó gőzmozdonyt! Áldozatokra is hajlandóak vagyunk ezért!  De tényleg! Benne ülünk a vonatban! Stop!

A tanulmány még 2016-ban készült, a Magyar Természetvédők Szövetsége a Klímabarát Települések Szövetsége megbízásából. Letölthető ITT.

A kép forrása: Kurios, Pixabay

További bejegyzések klímaváltozás témában:

Nem a Te hibád a klímaváltozás

Beperli a BMW-t a Greenpeace

Ha érdekel a téma, kövesd a blog facebook oldalát és

gyere el a Globális Klímasztrájk budapesti rendezvényére szeptember 24-én pénteken!

A Greenpeace és a Deutsche Umwelthilfe nevű német környezetvédelmi szervezet beperelte a BMW-t, a Mercedes Benzt, a Volkswagent és a Wintershall Dea gázkonszernt.

A céljuk az, hogy a három autógyár 2030-ig teljesen hagyjon fel a belsőégésű motorral ellátott kocsik árusításával, illetve, hogy a Wintershall Dea 2026 után már ne nyisson meg új olaj- és földgázmezőket.

Egyre több szó van arról, hogy a klímakrízist nem a kisemberek okozzák, vagyis: Nem a Te hibád a klímaváltozás.

Lehet, hogy  azoknak is igazuk volt, akik azt mondták, az egyes ember nem fogja tudni megakadályozni a katasztrófát. Hiába csinálok én valamit a katasztrófák elkerülése érdekében, ha a többiek nem teszik, ez csak csepp a tengerben.

De talán mégsem kell kishitűnek lennünk, mert a szakértők szerint mégiscsak mi fogjuk megmenteni a világot. Az erőnk abban rejlik, hogy sokan vagyunk!

Sokáig azt hittük, hogy a politikusok és a nagy cégek vezetői a fejünk fölött döntenek, de kezdünk rájönni, hogy ez nem igaz. A politikusoknak és a cégvezetőknek van szükségük ránk, és nem fordítva. Mi vagyunk a választók és a vásárlók. Senki nem kerülhet hatalomra és senkiből nem lehet dollármilliárdos - nélkülünk. 

Amikor Jeff Bezos megköszönte az alkalmazottainak, hogy kifizették neki űrutazását, nem pont olyan reakciókat kapott, amilyenekre számított. Sokaknak kinyílt a bicska a zsebében. Ez az ember tényleg azt várja, hogy mindenki tapsoljon, amiért megállás nélkül éhbérért gürizhet, végignézve, ahogy beszennyezik a levegőt és a folyókat és kiírtják az erdőket, azért, hogy  Bezos és barátai feljuthassanak az űrbe - tíz percre?!

Úgy néz ki, eljött az a pont, amikor a cégeknek és a politikusoknak fel kell ismerniük, hogy változtatniuk kell a stratégiáikon, ha továbbra is az emberek támogatását szeretnék.

A Greenpeace a pert a szövetségi alkotmánybíróság 2021. márciusi ítéletére alapozza. Ez ugyanis kimondja, hogy törvénybe ütközik korlátozni a jövő generációinak szabadságjogait. Törvénybe ütközik, ha mi itt ma lehetetlenné tesszük, hogy a saját gyerekeink és unokáink szabadon lélegezzenek, étkezzenek és éljenek tíz-tizenöt-húsz év múlva.

Erről szól ez a per is. Nem a cégek ellehetetlenítése a cél, hanem az, hogy változtassanak a környezet védelme értelmében. Tényleg tartsák be azt, amit a Párizsi Klímaegyezmény előír. Ha rá lesznek kényszerítve, akkor meg is fogják tenni.

Ebben pedig nagy szerepe a kisembernek. Ő a vásárló, a fogyasztó, ő dönt a cégek sorsa felett. Ha ő azt mondja, nem akarja, hogy a cégek belsőégésű motort építsenek az új autókba, nem akarja, hogy tovább folytatódjon a földgáz és a olaj kitermelése, akkor a nagy cégek kénytelenek lesznek alkalmazkodni az új elvárásokhoz. Ha nem, akkor a nagyvállalatoknak számítaniuk kell arra, hogy a sajtó az ellenük indult peres eljárásoktól lesz hangos, ami nemcsak a jóérzésű vevőiket térítheti el, de lehet,  hogy rossz hatással lesz a befektetőikre is.

forrás: Klimaklagen gegen deutsche Großkonzerne, Redaktionsnetzwerk Deutschland, 2021.09.03.

kép forrása: Gerd Altmann, Pixabay

A berlini egyetemi menzákról majdhogynem száműzik a húst. Hogy miért? A diákszövetség képviselőjének nyilatkozata szerint a diákok nyomására, akik többször jelenzték, szeretnék, ha a menzák klímabarátabb módon működnének. Ezért az őszi szemesztertől kezdve a húsételek a kínálat csupán 4 százalékát fogják kitenni. 

A német menzákon már tíz éve lehet vegetáriánus és vegán ételeket is fogyasztani. A vegetáriánus étkezés százéves hagyományra tekint vissza az országban, ma már a lakosság körülbelül tíz százaléka, majdnem nyolcmillió német nem eszik húst. Sokan közülük klímavédelmi okokból döntenek így: az állattenyésztés széndioxid-kibocsátását szeretnék megspórolni Földünk érdekében.

Az egyetemek is kiveszik a részüket a klímavédelmi célok megvalósításában. Szakértőket alkalmaznak, akik terveket dolgoznak ki, hogyan tudna egy-egy intézmény klímasemlegessé válni. A cél érdekében energetikai felújításokat végeznek az épületeken és ösztönzik a munkatársaikat, hogy a vonattal is elérhető konferenciákra ne repülővel utazzanak. A menzákon is azért fognak kevesebb húsos ételt kínálni, hogy csökkentsék a szén/széndioxid/karbonlábnyomot.*

Nálunk is egyre többen mondanak le a húsról, még többen vannak viszont, akik el sem tudják képzelni az életüket rántott hús vagy pörkölt nélkül.

Pedig Magyarországon sem került mindig annyi hús az asztalra, mint manapság. Fónagy Zoltán történész ír arról, mit ettek eleink a monarcia idején. A 19. század elején a lakosság táplálékának kétharmad-háromnegyed része még gabonafélékből állt. A tehetősek persze nem vetették meg a húst, és voltak idők, amikor az átlagemberek is gyakran jutottak eme korábban és időnként később is drága fehérjeforráshoz.

Íme egy 19. század derekán nógrádi palócoknál rögzített heti menü:

A kedd, a csütörtök és a vasárnap lettek volna a húsos napok, de nem mindenkinél került ilyenkor tényleg hús az asztalra. Káposztából, hüvelyesekből és tésztából viszont bőven kijutott. Ez az étrend abból az időből származik, amikor  az új technológiának köszönhetően már olcsó volt a búzaliszt. Korábban rengeteg kását ettek. Nem tudom, ma hány hétig bírnánk ezt a menetrendet. De ha ez van, ezt kell szeretni. 

Tudom, hogy egy egyszerű munkás család asztalában a szocialista időkben sem került sokszor húsétel, hétköznap inkább tésztát, főzeléket ettek. De azt is tudom, hogy a történelem során voltak olyan idők és olyan társadalmi osztályok is, amikor húst hússal ettek - mert megtehették.

Mást ettünk volna, ha máskor születünk, és akkor is, ha máshová. És nem is kellett volna hozzá az, hogy távoli, exotikus helyre pottyantson a gólya: ha Norvégiában jöttünk volna a világra, heringet reggeliznénk. Az étkezés a kultúra része, más korban vagy más régióban más a megszokott, a "normális". Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.

Egy közeli hozzátartozóm szerint - annyit elárulnék róla, hogy középkorú férfi - jobb lenne, ha a klíma érdekében nem a húsról, hanem a ruháról mondanának le az egyetemisták. De legalább a lányok! Én megértem, teljesen igaza van abban, hogy a fast fashion üzletláncokban kapható ruhadarabok előállítása és szállítása óriási terheket ró a környezetre, ezért aztán egyre többször halljuk velük kapcsolatban a "klímabűnöző" kifejezést.

Én nem láttam jeleit, hogy mostanában a meztelenség irányába mennének a feminizmussal kacérkodó német egyetemista lányok, de örültem, hogy gyermekeim apja is szívén viseli a jövő iránt érzett aggályaimat, és akár még vizuális áldozatokra is kész lenne mindannyiunk túlélése érdekében. Megígértem neki, hogy amint ilyenirányú hírről hallok, azonnal beszámolok róla.

Addig is jobb lesz, ha mindannyian barátkozni kezdünk a gondolattal, hogy a klímaváltozás a katasztrófákon kívül (amikről lelkünk mélyén még mindig azt reméljük, hogy ha meg is történnek majd, akkor is másokkal esnek meg), a hétköznapi szokásaink megváltozásához is elvezet.

*szén/széndioxid/karbonlábnyom: úgy tűnik, annyira új az elképzelés, hogy még nem dőlt el, melyik lesz a leginkább elterjed magyar kifejezés a jelenségre...

 Több cikk a klímaváltozásról:

Nem a Te hibád a klímaváltozás

A gyerekednek nehezebb élete lesz, mint Neked

Érdekel, mi várható az életünkben a klímaváltozás miatt? Kövesd a blogot a Facebookon is!

Forrás:

Berliner Unis streichen Fleisch fast komplett aus dem Speiseplan, Spiegel 28.08.2021

Anzahl der Vegetarier und Veganer in Deutschland, de.statista.com 

Táplálkozás a Monarchia korában, Mindennapok Története Blog, Fónagy Zoltán

Magyar Néprajz, Anyagi kultúra 3, 1997, Magyar Elektronikus Könyvtár

kép: Hans Braxmeier, Pixabay

Mostanában (ismét) sokat olvashattunk arról, hogy a klímaváltozás miatt melegebb lesz, bár ugyanakkor lehet, hogy időnként hidegebb is, túl sok eső, majd árvíz zúdul ránk, bár előreláthatólag több lesz a szárazság is.

A rengeteg rossz hírrel párhuzamosan gyakran felhívják a figyelmünket mindannyiunk felelősségére és szaporodnak az elvárások az átlagemberrel szemben. Mi pedig igyekszünk megfelelni. Szelektíven gyűjtük a szemetet, próbálunk kevesebb műanyagot használni. Az igazán elszántak csomagolásmentes boltba járnak, helyi élelmiszereket vásárolnak és búcsút intenek a messzi távolból ideszállított ruháknak és egyéb termékeknek is.

Egy  2018-as felvételen Graeme Maxton közgazdász, aki már régóta a klímaváltozással foglalkozik, arra int bennünket, hogy 15-20 éven belül nagyon más lesz az életünk. Radikális változtatásokra van szükség, mondja. Éljünk úgy, mint a hatvanas-hetvenes években! Ez szerinte azt jelentené, hogy az utakon kevebb autó járna, nem dobnánk ki annyi mindent, nem repülnénk olyan sokat, például nem nyaralnánk a Seychelle szigeteken.

Miután a magyar olvasók többsége kikacagta magát, és megnyugodva hátradőlne, mondván: pipa - elárulom, hogy a tiszteletreméltó szakértő szavai egy svájci tévéműsorban hangzottak el.

Mielőtt tovább lapoznánk, álljunk meg egy pillanatra. Maxton gondolatai ugyanis mindenképpen érdekesek számunkra is. Mindenkit arra buzdít, hogy repüljön kevebbet, vegyen részt az újrahasznosításban stb. Ez csupa szép törekvés, nemes lélekre vall, ugyanakkor Maxton meggyőződése, hogy mindez Földünk klímaváltozásának megállítása szempontjából nagyságrendileg semmit nem ér.

A klímaváltozásról nem a kisemberek tehetnek. Nem mi létesítünk szénbányákat. Maxton szerint a politikusok, valamint a gáz- és olajipar döntéshozói a felelősek. Ők azok, akik újabb és újabb környetromboló beruházásokat hoznak létre, pedig nagyon jól tudják, mi ennek az ára. Az olajiparban már húsz éve tudnak a klímaváltozásról, mégis tovább folytatják a "fejlesztéseiket". 

Ha minden európai polgár tartaná is magát a környezet védelmében meghirdetett irányvonalhoz, az még  nem mentené meg a Földet. Mert ott a többi, nagyobb kontinens, a brutálisan romboló amerikai és kínai iparral. 

Érdekes adat, hogy Maxton szerint Kína újabban igen sokat tesz a klímaváltozás ellen is. Hszi Csin-ping kínai elnök azt tűzte ki célul, hogy országát környezetbarát civilizációvá teszi. És, bár igaz, hogy ez az ország a világ legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója, de ugyanakkor vezetőjüknek hála a kínaiak azok, akik jelenleg többet költenek megújuló energiaforrásokba, mint a világ többi része együttvéve. 2017-ben több pénzt szántak erre, mint az USA 50 év alatt. 

"Mivel a demokráciával nem kell bajlódniuk, sokkal könnyebben végre tudják hajtani a változtatásokat, mint mások." - hangzik el a svájci filozófussal folytatott beszélgetésben.

A probléma ugyanis az, hogy az európai és észak-amerikai politikusok a népszerűségüket féltve nem merik meglépni a szükséges lépéseket.  

Egy másik videóban két német újságíró mesél el egy történetet, ami jól megvilágítja ezt a helyzetet.

A szövetségi alkotmánybíróság felszólította a német államot, hogy döntései során legyen tekintettel a következő generációkra, azaz figyeljen oda, milyen környetet és erőforrásokat hagyunk gyermeinkre.

A videóban szereplők elmondják, mennyire meglepte őket, hogy a döntés utána a (még) regnáló német koalíciós kormány milyen gyoran meghozta az új klímavédelmi törvényt.

A két újságíró szerint botrányos, ami történt, vagyis az, hogy az alkotmánybíróságnak kell a politikát rákényszeríteni, hogy az elvégezze a munkáját. Hiszen - szerintük -  a politika feladata, hogy előrelátó legyen és megelőzze a bajt. A bíróság szerint nem hoztak elég megelőző intézkedést, ezért figyelmeztették őket.

A másik botrányos dolog: nagyon gyorsan, 13 nap alatt megvolt az új klímavédelmi törvény. Ez azt jelenti, hogy addig a fiókban őriztek adatokat és elemzéseket, amiket eltitkolak az állampolgárok elől. Nagyon is jól tudták, hogy amit addig tettek, az édeskevés. Sokatmondó részlet, hogy az események után az egyik politikus köszönetet mondott a bíróságnak: "végre világos, hogy cselekednünk kell." 

A német újságírók tehát egyetértenek a brit klímaszakértővel: a klímaváltozásért a politikusokat terheli a felelősség. És igaz ugyan, hogy a kisember nem képes megállítani a klímaváltozást azáltal, ha külön gyűjti a konyhában a műanyag és a papírhulladékot, de lehet, hogy mégis az ő kezében a megoldás. Maxton szerint nekik kell rákényszeríteniük a politikusokat, hogy a ne a nagyvállalatok, hanem az Ember érdekében cselekedjenek.

Gyerekkoromban hittem abban, hogy a világ az ősidők óta mindig egyre jobb lett, és ha ez eddig így volt, akkor nyilván ezután is mindig egyre jobb lesz majd. A szocialista történelemkönyvek, a gyermeki optimizmus, a szüleim elbeszélései a sötét ötvenes évekről és a rendszerváltás idejének felnőtteket is elringató freongázos-hajlakkos hangulata - mindez együttesen nem is vezethetett máshová, mint hogy örömmel várjuk a Jövőt.

Közben zajlott az Élet: tanultunk, dolgoztunk, megházasodtunk, gyereket vállaltunk.

Még egy-két év és a gyerekeink is felnőnek. 

Nekünk még oroszul kellett tanulnunk, ők már maguk választhatnak második nyelvet a világhálóról ismerős angol mellé. Mi még úttörőtáborban nyaraltunk, ők, ha szerencsés családba születtek, már külföldre utaznak, akár télen-nyáron is.

Most megállt az idő a pandémia miatt, szünetelt sok lehetőség, ami korábban természetes volt számukra. Ők türelmesen várnak. Otthon maradtak, amíg nem volt elérhető az oltás, hogy védjék az időseket.

De ígérhetjük-e nekik, hogy minden visszatér az eddigi kerékvágásba? Megvédjük-e őket mi a rájuk leselkedő veszélyektől?

Nem is olyan régen még azért sírtunk, mert mire mi odajutunk, valószínüleg megemelik a nyugdíjkorhatárt, és hetvenéves korunkig dolgoznunk kell majd. El voltunk foglalva magunkkal, a hétköznapi problémáinkkal, és nem vettük észre, hogy sokkal-sokkal nagyobb a baj. 

A szemünk láttára változik meg a környezet, amelyben élünk. Nem csak az a baj, hogy olvadnak a gleccserek és a sípályák sem a régiek.

A 2003-as hőhullám idején 70000 ember halt meg Európában, jobbára idős emberek. A legtöbben Franciaországban, ahol nem szokás klímaberendezést szerelni a házakba, mert korábban nem volt erre szükség. És Olaszországban, mert akkora hőségre, amekkora ezen a nyáron volt, ők sem számítottak. De sokan vesztették életüket Belgiumban és Luxemburgban is. Ezek az országok nem a mediterrán klímájukról híresek, éppen ezért érte felkészületlenül az ottani lakosságot a hirtelen meleg.

Bár nálunk nem sokat beszéltek róla, de magyar áldozatai is voltak a kánikulának. A számokat először mindenhol alábecsülték: el kellett telnie egy kis időnek, mire nyilvánvalóvá vált, hogy azon a nyáron nemcsak a korábbiaknál, de a későbbieknél is többen haltak meg, és a többlethalálozás oka csakis a hőhullám lehetett.

Vannak, akik a mai napig nem tekintenek kész tényként a klímaváltozásra. Esetleg valami olyasmire, ami másott, máskor történik. De a helyzet szó szerint egyik napról a másikra megváltozhat. Németországban idén a választásokat is befolyásolhatja az idei áradás, amely emberi életeket követelt. 

Az alábbi térképen látható, hogy Magyarországot Németországgal, illetve az előbb említett Belgiummal és Luxemburggal együtt a klímaváltozás által közepes mértékben érintett zónába sorolják. Ebben a térségben várhatóan, illetve részben már jelenleg is növekszik az erős esőzések és az ezeket követő áradások, ugyanakkor az aszályos időszakok száma is, és enyhülnek a telek.

Ha változik a világunk, nekünk is változnunk kell majd. Máshogy kell építkeznünk, máshogy kell dolgoznunk, máshogy kell pihennünk. Van, aki szerint hűsítő centrumokat kell majd nyitni azok számára, akik a saját lakásukban nem bírják majd a meleget. A völgyekben lévő városokat el kell költöztetni a hegyekből lezúduló árvizek miatt. Új betegségekkel kell megbírkóznunk, az enyhe teleket túlélő, így északra nyomuló rovarok miatt.

A többszáz, akár ezer éves népi bölcsességek, amelyek a természet megfigyelésén alapultak, az őseinktől örökölt felhalmozott tudás semmissé válik. Újra kell tanulni mindent, mintha egy másik bolygóra kerültünk volna. 

Ebben az új világban kell majd elboldogulni a gyerekeinknek, és felnevelniük az unokáinkat.

Ez lesz a realitás a gyerekeink számára. Ez lesz a világuk, ha felnőnek, nekik, akik most Minecraft-tal játszanak, tik-tok videókat néznek és pónilovaglásra járnak.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem a jó irányba haladunk.

Amikor én voltam tizenéves, úgy látszott, hogy minden egyre jobb lesz. Több lehetőségem volt, mint anno az anyámnak, aki az ötvenes években volt gyerek. Ők hatan voltak testvérek, ketten-ketten aludtak egy ágyban, mert ennyi jutott. Iskola előtt, hajnalban, a dohányföldön dolgoztak. Érettségi után nem mehettek egyetemre, mert x-esek voltak. 

Én egy lakótelepen nőttem fel és rajzszakkörre jártam az iskola után. Csak a rendszerváltás után jutottam ki külföldre. Kevesebbnek éreztem magam a nyugatiaknál, akikről azt képzeltük, mind gazdagok, egy jobb világ teremtményei.

Akkor még nem tudtam, hogy a nagymamám a harmincas években, tizenéves korában minden nyári szünetet a bécsi rokonainál töltött. Felült a vonatra Pesten, és egyedül elvonatozott a Poldiékhoz. Ő egyke volt, a Császár fürdőbe járt úszni, és kereskedelmi érettségit tett. Az apja nyilván úgy tervezte, átveszi majd a boltot Budán.

Nem vette át a boltot, mert közbejött a második világháború meg az államosítás. Férjhez ment és szült hat gyereket, akiknek nem tudott hat ágyat venni, és se uszodába nem járatta, se a vasfüggöny túloldalán élő rokonokhoz nem küldhette őket. Végig kellett néznie, hogy a gyerekei egy másik, nehezebb világban nőnek fel, mint ami neki jutott.

Gondolkodott-e azon valaha, hogy jutott odáig a világ, ahová addigra eljutott? Végignézte a zsidóüldözést, végigszenvedte a háborút, megélte szeretett családtagok halálát, a kommunisták hatalomra kerülését. Mit tehetett volna ő, egy egyszerű asszony, feleség, anya? 

Csak végignézte, végigszenvedte. Mi is ezt tesszük majd?

(Elnézést, nincs happy end, egyelőre. De van szerkesztés gomb, jó lenne később még hozzáírni egy pozitív befejezést.)

Források:

Hitze-Sommer 2003 hat 70000 Europäer getötet, Spiegel 2003.03.23.

Deutschland 2050: Wie der Klimawandel unser Leben verändern wird Br24 2021.07.07.

illusztráció: Quarks.de