Több, mint négy hete tart a tömeges home office. Van, aki ódákat zeng az otthoni harmóniáról (ami technikailag nem biztos hogy otthon, hanem a balatoni nyaralóban valósul meg), és van, aki szenved az összezártságtól a 47 négyzetméteres panellakásban.

Lehet, hogy az introvertáltak egész jól viselik, hogy megszabadultak a felesleges kényszertársalgásoktól a kollegákkal való közös ebédeknél, a kifelé forduló személyiségűeknek viszont biztos, hogy hiányzik a társaság.

Ami közös: úgy tűnik, mintha az életünk redukálódott volna.

1. Dolgozunk, hogy megkeressük a napi betevőt.

2. Eszünk, mert enni kell az életbenmaradáshoz.

3. Sétálunk egyet a szabadban a velünk együtt élő családtagjainkkal, mert a testünknek szüksége van a mozgásra, a lelkünknek pedig a családi kapcsolatok ápolására.

3. Lefekszünk aludni, hogy másnap kipihenten kezdhessünk neki az újabb munkanapnak, amikor a rövid és monoton folyamat újrakezdődik.

Most, hogy jelentősen csökkent a lehetősége annak, hogy egy-egy csinos ruhadarabbal, kellemes wellness hétvégével vagy a legújabb kütyüvel lepjük meg saját magunkat a kemény/unalmas munkanap után, bezártak a szórakozóhelyek és nem futhatunk össze  olyan egyszerűen a barátainkkal sem egy kávéra vagy sörre, egészen furcsa új helyzetben találhatjuk magunkat.

Az elvégzett munka, megfőzött és elfogyasztott vacsora és a felolvasott esti mese után egyszercsak egyedül maradunk saját magunkkal és szembe kell néznünk a saját életünkkel.

Ha nem vásároljuk meg magunknak a szezon legújabb divatját és a legmodernebb telefonját, ha nem kapcsolhatunk ki egy fröccsel a pezsgő bulinegyedben, minek ez az egész?

Lehet, hogy az első ijedtséget követő babgulyáskonzerv- és vécépapírhalmozási kényszer után sokaknál eljön az önmagukkal való szembenézés pillanata.

Talán lesznek, akik Isten felé fordulnak majd, és akadnak, akik ráébrednek, milyen fontos lehet a másoknak való segítségnyújtás - saját magunk számára is. Lesz, aki méginkább felismeri a szoros családi kapcsolatok fontosságát, és nyilván olyan is, aki rádöbben, hogy a munkája nem csak a pénzkeresés miatt olyan fontos számára. Bebizonyosodik, milyen fontos, hogy az életmódunkkal és táplálkozással megőrizzük az egészégünket, és felmerülhet az is, hogy az sem mindegy, a Föld mely országában ér bennünket a világjárvány.

Itt az igazság pillanata, amikor tükörbe nézünk, és elég tisztán láthatunk valamit, amiről addig a sűrű mindennapok folyton elterelték a figyelmünket. A kérdés az, mire használjuk a felismerésünket?

Korábbi cikkem hasonló témában: Életközép: válság vagy lehetőség?